Jászváros, 1921. – Kolozsvár, 2005. Irodalomtörténész, irodalomkritikus, teoretikus.
Több, mint 10.000 kötetből álló könyvtárát (könyvek és folyóiratok, külföldi és hazai kiadáványokból származó különnyomatok), valamint személyes irattárát (levelezése, iratai) végrendeletileg könyvtárunkra hagyta. A doktoranduszok és fiatal kutatók olvasóterme az iránta való tisztelet és hála jeléül őrzi nevét.
1921. szeptember 5-én született Jászvárosban, Nicolae Marino mérnök és Natalia (szül. Nicolau) gyermekeként. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd Bukarestben folyatta. Első írása még diákkorában jelent meg 1939-ben, az Irodalmi újságban (Jurnalul literar). Doktori fokozatot az Aleandru Macedonski életáről és költészetéről írt dolgozatával szerezte. Alig elkezdődött egyetemi karrierjét a fiatal parasztpártiak tudományos körén való részvétele miatt történt elítélése és bebörtönzése törte meg 1947-ben. Nyolc évi börtön után a Bărăganba deportálták, majd 1957–1963 között Lătești-en volt kényszerlakhelye. 1964-ben Kolozsváron telepedett le, felesége, Lidia Bote városában, itt kezdi újra irodalomtörténészi és kritikusi tevékenységét. Macedonski élete című kötetével debütált, ezzel elnyerte a Román Akadémia díját. 1966–1989 között rendgeteget dolgozott, számos hazai és külföldi folyóirat munkatársa volt, több könyvet írt, rengeteg folyóiratcikket publikált, amelyek meghozták megérdemelt elismertségét. A kommunista hatalom ellenére meg tudta őrizni alkotói függetlenségét, fontos irodalomhermeneutikai és kritikai művei közül néhányat emelünk ki: Opera lui Alexandru Macedonski, 1967 (A. Macedonski művei), Introducere în critica literară, 1968 (Bevezetés az irodalomkritikába), Modern, Modernism, Modernitate, 1969 (Modern, modernizmus, modernitás), Dicţionar de idei literare, I, A-G, 1973 (Az irodalmi fogalmak szótára), Olé! España!, 1974 (Spanyolországi napló), Carnete europene, 1976 (Európai jegyzetek), Prezenţe româneşti şi realităţi europene, 1978 (Román jelenlét és európai realitás), L'hermeneutique de Mircea Eliade, 1981, Etiemble ou le comparatisme militant, 1982, Hermeneutica ideii de literatură (Irodalmi fogalmak hermeneutikája, 1987.
1990 után is folytatta munkáját, ekkor dolgozott az öt kötetben megjelent Az irodalom eszméjnek élettörténete című hatalmas munkáján. A politikai eszmék iránti érdeklődését az Evadări în lumea liberă, 1993 (Menekülések a szabad világba), Pentru Europa. Integrarea României. Aspecte ideologice şi culturale, 1995 (Europáért. Románia integrációja. Eszmei és kulturális aspektusok), Politică şi cultură. Pentru o nouă cultură română, 1996 (Politika és kultúra. Egy új román kultúráért), Cenzura în România. Schiţă istorică introductivă, 2000 (A cenzúra Romániában. Rövid történeti bevezető), Al treilea discurs. Cultură, ideologie şi politică în România, 2001 (Harmadik előadás. Kultúra, ideológia és politika Romániában).
Adrian Marino 2005. március 17-én hunyt el, hatalmas életművet hagyott maga után. Befejezte azt művét is, amelynek szentelte élete utolsó éveit: a romániai szabadságeszmék és a cenzúra kritikáját, amelyet utolsó írásaiban vázolt fel. Viața unui singur om (Egyetlen ember élete) címmel, öt évvel a halála után megjelent önéletrajzi írása számos vitát váltott ki, az író személyiségét vitatták sokan. A nem mindig egyező vélemények ellenére, kortársai számára Adrian Marino eruditus, nagy műveltségű kritikus marad. Akik ma a róla elnevezett olvasóteremben elhelyezett könyvtárát látogatják, nem maradnak e gazdag és változatos gyűjtemény hatása nélkül.
