Bécs, 1782. – Szeben, 1849. Történész, etnográfus, az osztrák jog tanára a szebeni szász egyetemen.
Benigni halála után, az 1855. július 11-én kibocsátott császári rendelettel az állam megvásárolta mintegy 15.000 kötetből álló könyvtárát, amelyet az erdélyi fontos könyvtárak között osztott el. Jelentős része ennek az adománynak Kolozsvárra került.
Benigni apja udvari ágens, ügyvéd és jegyző volt a bécsi Kereskedelmi Kamaránál. Fiát a tanulás iránti szeretetre nevelte, de apja korai halála miatt, hogy megélhetését biztosítsa, kénytelen volt katonai pályára lépni. Rossz egészségi állapota miatt elhagyta a katonai pályát, s 1798-tól különféle hivatali funkciókat vállalt az osztrák adminisztrációban. 1802-ben Szebenbe küldték, ahol az erdélyi katonai főparancsnokság fogalmazója lett. Három évet leszámítva, 1807–1810 közötti éveket, amikor az udvari haditanácsnál mint fogalmazó működött, Szebenben élt. Itt több hivatali feladatköre is volt: császári és királyi tábori titoknok és irodaigazgató, majd könyvvizsgáló; 1864-ben vonult nyugdíjba. 1822. május 1-jén Szeben város teljes jogú polgárává és a város szász közösségének tagjává vált.
Közölt a szebeni lapokban, mint pl. a Siebenbürgische Boten-ben, amelynek főszerkesztője is lett. Publikációi is bizonyítják, hogy a földrajz, a statisztika, az irodalom, a jog és a történelem területén volt jártas, több nyelvet ismert, s a tudományok iránti szeretete mutatkozik meg hatalmas könyvtárának összeválogatásában, rendezésében is. 1849. március 11-én lőtte meg egy magyar szabadságharcos, mert nem értett egyet Erdély és Magyarország egyesülésével és az osztrák politikai álláspont mellett küzdött.
