Károly Szabó

(14 decembrie 1824, Köröstarcsa – 31 august 1890, Cluj)

Körösfői-Kriesch Aladár: Szabó Károly - (1824-1890), tablou în ulei pe pânză / olajfestmény (BCU Cluj-Napoca, Sala Referinţe)

Semnătura lui Károly Szabó / Szabó Károly aláírása

Károly Szabó, celebrul istoric, elenist, bibliograf și profesor, primul director al bibliotecii noastre, s-a născut acum 200 de ani.

Și-a terminat studiile gimnaziale la Colegiul Reformat din Debrecen, apoi a studiat dreptul și limba germană la Késmárk (Kežmarok, Slovacia actuală). A practicat avocatura pentru o scurtă perioadă de timp. În 1846, a devenit marinar în Fiume, dar boala l-a împiedicat să urmeze această carieră. A lucrat timp de cinci ani pentru contele József Teleki, vicepreședintele Academiei Maghiare, iar interesul său pentru istorie s-a adâncit în timpul anilor petrecuți alături de contele Teleki. A transcris surse istorice latine și grecești în limba maghiară, a scris numeroase articole pe teme istorice, a cules cântece populare și legende, dar a avut,de asemenea, o contribuţie semnificativă şi înculegerea toponimelor.

În anul 1855, a fost invitat să predea limba și literatura greacă la școala din Nagykőrös (Ungaria), unde a lucrat împreună cu poetul János Arany, Károly Szász, Ferenc Salamon, Ferenc Mentovich și Sándor Szilágyi. Datorită acestor profesori, școala era cunoscută și sub numele de „Mica Academie”.

În 1858, a fost ales membru corespondent al Academiei Maghiare de Științe, iar în 1867 a devenit membru al consiliului Societății Istorice Maghiare.

Totuşi, pe lângă activitățile sale vaste, numele său este asociat, în primul rând, cu bibliografia națională retrospectivă, Biblioteca Maghiară Veche. Interesul său pentru cartea veche maghiară s-a manifestat încă în perioada în care a fost profesor în Nagykőrös, când a organizat biblioteca.

A venit în Transilvania la invitația contelui Imre Mikó, care i-a oferit conducerea bibliotecii Asociației Muzeului Ardelean, fondată în 1859. După înființarea Bibliotecii Universitare din Cluj (1872), a condus cele două biblioteci în paralel. Din 1860 și până la moartea sa, Károly Szabó a condus, a organizat și a extins biblioteca cu o neobosită sârguință, diligență, minuțiozitate și conștiinciozitate. Și-a îndeplinit atribuțiile de director al bibliotecii cu cel mai înalt profesionalism. A făcut tot posibilul pentru a îmbogăți biblioteca Muzeului Ardelean cu cărţi vechi: a obținut donații (el însuși a fost un important donator), a organizat schimbul, a participat la licitații, a căutat și a făcut totul pentru achiziţionarea cărților vechi. A completat biblioteca universitară cu manuale moderne, importante și indispensabile pentru profesorii universitari și studenți, a stabilit contacte cu universități și edituri străine și a asigurat intrarea regulată a revistelor de specialitate.

După sosirea lui la Cluj, a predat limba și literatura greacă la Colegiul Reformat din Cluj, iar după înființarea universității (1872), a devenit profesor de istorie maghiară. A fost de două ori decanul Facultății de Litere precum și rectorul universității, în perioada 1882-1883.

În biblioteca noastră se păstrează manuscrisele multora dintre lucrările sale, însemnările și actele sale referitoare la administrarea bibliotecii.

Szabó Károly (1824. december 14., Köröstarcsa – 1890. augusztus 31., Kolozsvár)

200 éve született a híres történész, hellenista, bibliográfus és tanár, könyvtárunk első igazgatója, Szabó Károly.

Középiskoláit a debreceni református kollégiumban végezte, majd Késmárkon jogot és német nyelvet tanult, rövid ideig joggyakornakoskodott. 1846-ban Fiuméban tengerésznek állt, de betegsége megakadályozta, hogy ezen a pályán továbbhaladjon. Ezután öt évig az Akadémia alelnökének, gróf Teleki Józsefnek dolgozott, a mellette eltöltött évek során mélyült el történelmi érdeklődése. Latin és görög nyelvű történelmi forrásokat ültetett át magyar nyelvre, számos történelmi tárgyú szakcikket írt, emellett gyűjtött népdalokat és regéket, de foglalkozott helynévgyűjtéssel is.

1855-ben a nagykőrösi iskolába hívták a görög nyelv és irodalom tanárának, ahol Arany Jánossal, Szász Károllyal, Salamon Ferenccel, Mentovich Ferenccel, Szilágyi Sándorral dolgozott együtt. E tanári gárdának köszönhetően „kis Akadémiának” is hívták az iskolát.

1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat választmányának tagja lett.

Szerteágazó munkássága ellenére neve elsősorban a nemzeti retrospektív bibliográfiával, a Régi Magyar Könyvtárral fonódik össze. A régi magyar könyvek iránti érdeklődése még nagykőrösi tanárkodása idején megmutatkozott az ottani iskola könyvtárának rendezése közben.

Erdélybe gróf Mikó Imre meghívására jött, aki felajánlotta neki az 1859-ben alakult Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtárának rendezését, vezetését. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár megalakulása (1872) után párhuzamosan igazgatta a két könyvtárat. Szabó Károly 1860-tól haláláig rendíthetetlen munkakedvvel, szorgalommal, alapossággal, lelkiismeretességgel vezette, szervezte, bővítette a rá bízott könyvállományt. Könyvtárigazgatói feladatait a legkomolyabb szakszerűséggel látta el. Mindent megtett azért, hogy az EME könyvtárát a „régiségekkel” gyarapítsa: adományokat toborzott (ő maga is az adományozott), cseréket eszközölt, árveréseken vett részt, megvásárolható régi könyveket keresett és vásároltatott. Az Egyetemi Könyvtár állományát az egyetemi oktatók és hallgatók számára fontos és nélkülözhetetlen, korszerű szakkönyvekkel töltötte fel, külföldi egyetemekkel, kiadókkal alakított ki kapcsolatokat, a szakfolyóiratok rendszeres beérkezését biztosította.

Kolozsváron is tanárkodott: megérkezése után a kolozsvári református kollégiumban görög nyelvet és irodalmat tanított, az egyetem megalakulása után (1872) a magyar történeti tanszék professzora lett. A Bölcsészettudományi Karnak két ízben is volt dékánja, az egyetemnek pedig 1882–1883-ban rektora.

Számos munkájának kéziratát, jegyzeteit, a könyvtár vezetésével kapcsolatos iratait könyvtárunkban őrizzük.

Fişă de catalog scrisă de Károly Szabó / Szabó Károly által írt katalóguscédula