Szeben, 1875. augusztus 10. – Szeben, 1959. Tanár, irodalomtörténész, publicista, a Román Akadémia tiszteletbeli tagja.
Teljes archívumát a könyvtárunknak adományozta, értékes kéziratokat és kora kiemelkedő személyiségeivel folyatatott gazdag levelezését (mint pl. I. Bianuval, I. Breazuval, O. Ghibuval, V. goldissal, I. Lupassal, I. Musleaval, S. Puscariuval, N. Iorgával és másokkal levelezett).
Iskoláit Szebenben, majd Brassóban folytatta, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult. Tanulmányai befejeztével, 1898-ban visszatért Erdélybe és mint a brassói Andrei Șaguna líceum helyettes tanára oktatott. 1903-tól nevezték ki az iskola állandó tanárának, 1916-ig látta el ezt a hivatalt. Karrierjének, életének változását a román haderők Moldva irányába történt visszavonulása határozta meg. Brassó városát a román csapatokkal együtt hagyta el, Bârladon telepedett le, az itteni Codreanu Líceumban vállalt tanári állást. A háború kitörésével, annak egész ideje alatt a líceum bezárt, így arra kényszerült, hogy újra munkát találjon. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Kiegészítő oktatási részlegén sikerült elhelyezkednie, majd 1917 nyarán átment Besszarábiába. Egy ideig románt tanított a Fete Remezova líceumban a tanítók számára indított kurzuson, később a kisinyovi Bogdan Petriceicu Hașdeu líceumban oktatott. A háború befejeződése után visszatért Brassóba, abba az iskolába, ahol korábban is tanított.
1919-ben kezdődött politikai tevékenysége, a Erdély és a Román Királyság egyesülése után a Nagy Nemzeti Tanács tagjának kérték fel. Mint kulturális kezdeményező részt vett a brassói románok szociális és kulturális életének fellendítésében is.
Gazdag publicisztikai tevékenységet folytatott, 1929 és 1938 között a Țara Bârsei (Barcaság) című lap szerkesztője volt, de közreműködött a Transilvania, Gazeta Transilvaniei (Erdélyi újság), Societatea de mâine (A holnap társadalma), Familia (Család), Tribuna (Tribün), Românul (Arad), Dreptatea (Igazság, Brassó) Gând Românesc (Román gondolat) című lapokban is. Rengeteget közölt ezekben a lapokban, saját neve alatt, de S. Tamba vagy N. Hurlup álnéven is.
Arra törekedett, hogy ismertté tegye a fontos erdélyi személyiségeket, ezért több alkalommal is kérte pl. George Bariț, Gheorghe Bogdan-Duică, Vasile Goldiș vagy Alexandru Bogdan közreműködését. A Societatea de mâine (A holnap társadalma) című lapban vezette a Nyelvi és helyesírási hibáink szótárából című rovatát. Nyelvművelő cikkei közül, amelyekben az erdélyi román nyelv magyarizmusainak és germanizmusainak kiküszöbölésére szólít fel, érdemes megemlíteni: Kalászok a nyelvi hibáink szótárából vagy a Hogyan beszélünk és hogyan kellene beszélnünk (1913) című cikkeit.
1940-ben megjelent egy verseskötete is Illúziók és valóság címmel, sokat fordított a magyar irodalomból is. Petőfi Sándor román nyelvre fordított verseit a Gazeta Transilvaniei, Convorbiri Literare (Irodalmi beszélgetések) és a Țara Bârsei című lapokban tette közzé.
Axente Banciu kortársai által igen tisztelt és megbecsült személyiség volt. Érdemeiért a Románia Koronája (1923) és a Románia Csillaga (1930) érdemrendeket kapta. A Román Akadémia 1948-ban tiszteletbeli tagjának fogadta. Szebenben halt meg 1959. augusztus 13-án.
